18:09, Katapult, majdnem-teltház.
Még elmentek valamit a telefonomba.
Majd kiállok és felolvasom azt:
„Egy fondorlatos halál. Egy homályba vesző halott
segge. A nekrofil-magazin címlapján. Címlaplány?”
eddig tart, de még hozzáteszem (és közben a leghátul
elhelyezkedett Eszterre mutatok:) „Te lennél!”
Sejtem, hogy ez nem elég, szóvá is teszem. Kihajtom hát a papírt…
Ülök itt tegnap (csupán néhány percre, hisz megy a tánc),
a képek viszont már a falon. Az ábrázolt alakok alattuk. Akik
még ijesztőbbek.
Még mielőtt a képekkel bármilyen kapcsolatba kerültem volna, egy téma már adott volt.
Arról beszéltem volna hosszasan, amit most… röviden:
Hogy
Homo-Elvis Homo-Stalin Homo-Lennon
Mindjárt érthetővé válik
Homo-Bogart Homo-Joplin Homo-Nosferatu
Életpályák mintájára a legkülönbözőbb homo-micsodákat kezdi el létrehozni az
emberiség. A nyugati fele. Észrevétlenül. Önműködőn. Szinte ellenőrizetlenül.
Homo-Marilyn Monroe Homo-Bart Simpson Homo-Punks Not Dead
Mindből egy. Egy eszmény, mintha a gondolat volna a bőr, és akkor ezek az
anyajegyek.
Belénk égetett ikonok. Kultúr-processzorok? Mind sokszorosítható.
De nem emberre való jelmezek.
Mint ezek az alakok a képeken, akikkel találkozunk. A találkozások góccá állnak össze:
és az emlékek is lehetnek daganatok.
Annyit hangsúlyozok ki tehát, hogy a falon látható képek nem mást jelentenek, mint, hogy
egy önmagában forgó világkép kapott hangsúlyt. Például ez a világ, a Katapult. Mintha a
pultosok volnának egy kiszakadt farmer (azaz a kocsma) foltjai. Mert az folyton megreped itt
vagy ott.
Itt életvidám, vagy hanyatló emberfajok leledznek, akiket etetnek, mint a fiókákat. Egyediség.
Hogy nincs még, vagy már csak egy van egy belőle. Egy külön bolygó is lehetne, ahová
eljárunk leparkolni, hogy megkapaszkodjunk. Vagy a függés érzésébe. Vagy a távolságot
keresésben. És a pultosok egyfelől mindig azonos (a pult keretébe foglalt ikonszerű) arca a
misztikus mindebben, másfelől a félsz, hogy, ha ma felszállsz a metróra, máris
Kambodzsában vagy. Megszűntek a távolságok – mondjuk. És a pultosok (a megújulás
alakjai) távolítanak el (tehát nem kell már utazni). Másfelől önkéntelenül horgonyok.
Belőlük fakad a távolság… a dumák… úgyhogy csak tőlük kell félned.
Homo-Barbie Homo-Paris Hilton Homo-Rick’s őrmester
Homo-Indiana Jones Homo-Bruce Lee Homo-Magnum
Homo-Keith Harring Homo-Iggy Pop Homo-Free Willy,
Szabadítsátok ki Vilit! mondjuk ez kevésbé
Homo-H-bácsi, ez volt könyvcím is… meg Homo-amerikai elnök
Mivel ezek egyediek, mivel ezeknek sikerült. Mivel az agyunk szempontjából nem nagyon
különül el (hiszen látjuk): hogy most a gyerekei hasonlítanak-e rá, és olyan sok van neki, mint
ahány kép, vagy csak klónozták-e, vagy tényleg csak a képek terjednek a neten. Ösztönösen
sikeres életforma látszata, utat tört, sokszorosítás terén teljes siker. Kasszasiker. Gulág-siker.
Iskolai tábla fölött mindenhol ott van… volt a képe típusú siker. Az Apafigura, akinek nem
kell valójában gyerek. Képeinek másolata, mint a saját gyerekei. A női ikonok is felruházzák
magukat ezzel a dominanciával. Kitörölhetetlenül, ismétlem. És akik nézik, talán ezért nem
szeretnének mondjuk gyereket.
Homo-Neill Armstrong Homo-Némó Kapitány Homo-Andy Warhol
Homo-Tom Waits Homo-lovasíjász Homo-hova tovább…(?)
Homo-Jaque Cousteau
Homo-Hadrianus Homo-Spielberg Homo-Castro
Homo-Hugh Heffner Homo-Schwarzenegger
Homo-Weisszenegger, ilyen nincs, csak egy francia forgatókönyvben olvastam
Homo-2001 Űrodüsszeia Homo-Hofi Homo-Dave Gahan
És nyilván: Homo-Jézus.
És itt vannak a testközeli bizonyítékok is:
Homo-Panka, Homo-Ancsa, Homo-Ida és Monek stb.
És ez így megy kint is.
Ez a farsang. A felnőttek gyerekek. És akkor ez a társadalom minden nap Farsang.
Tehát csakis: a
közismertté válásban látja
az
életképességet.
Ott kint, de nem itt bent. Itt szarunk az ilyesmire. Ez a Homo-hagyjál békén!
Ha ebben megegyeztünk. Megnyitottam.
DE MÉG EGY MONDAT… KETTŐ:
Ülök itt tegnap a képek viszont már rég’ fent a falon.
Az ábrázolt alakok pedig táncolnak alattuk…
akikről kiderült: hogy így, összevetve még ijesztőbbek, mint képmásaik.
Tény, hogy az éjszaka készíti a legszebb rézkarcokat,
de a másnaposság hívja elő. Olyan ez, mint szivárvánnyal ugrókötelezni.
Aztán a szivárvány egyre koszosabb és ki lehet mondani:
Egyre sötétebbek vagyunk, minél tisztábban látunk.
Mint, amikor a medve magának állítja fel a medvecsapdát, belelép, aztán
megmutatja, hogy abban is megy a Moonwalk.
És hiába van a rettegés holnapja mindig kilincsbillenésre: mindig kint, kifele.
Mindig kiderül: hogy Részegen nincsen szerelem első látásra.
De azért ezek a képek egy kicsit cáfolják. Beléjük lehet esni. Azt győzzél kijönni.
(Utószó)
Mondjuk ennyiből Eszter festhet akár egy olyan képet is, ami nem a pultosokról szól,
hanem magáról a kocsmáról. Enteriőr hasonlattá kifordítva. Például olyan formában,
hogy: a máj-elégtelenségbe belehalt alkesz-öreg sírjára vasárnaponként nem friss virágot
tesznek… hanem a kedvenc sörét… öntik rá.
Mondjuk Kőbányait.
19:3-minc-valahány. Meghajlás. Piálás. Időpont nélkül: meddig.
íróMondóember: Erdődy Kristóf
